A kápolna
A kápolnát Edith Royer szobájában rendezték be, bizánci hagyomány szerint. Dekorációja a liturgikus cselekményeknek megfelelő térré teszi ezt a helyet.
A falfestmények
A boltozat freskóit a közösség egyik nővére készítette, Georges Drobot ikonfestő pap tervei szerint.
A szentély festménysorozata bemutatja az Apostolok áldozását és az angyalokkal, főpapokkal körülvett, paténán fekvő Gyermek Jézus -Bárányt; mindez az előttük lezajló Isteni Liturgia misztikus értelmére utal. Fölöttük a közbenjáró-imádkozó Szűzanya ikonja van, aki Krisztus elé terjeszti az imákat.
![Kattintson a nagyításhoz](Images/ChapelleS.jpg)
A boltozat festményciklusa evangéliumi és ünnepi ciklus. Az év nagy ünnepeinek ikonjait mutatják be, melyek evangéliumi idézeteken alapulnak, vagy pedig az Egyház szájhagyományából merítik tartalmukat.
![Kattintson a nagyításhoz](Images/CommunionS.jpg)
Az evangélium előtti történetet képviseli az Istenszülő születésének és templomi bemutatásnak ikonja. E két ikon szenteket ábrázol, akik az Úrra való figyelésben éltek, vagy családban, - mint Joakim és Anna, - vagy Istennek szentelt magányban, ahogy Mária a jeruzsálemi Templomban.
Istennek ugyanezen figyelmes hallgatása a tudatos engedelmességgel kísérve jellemzi Mária magatartását ennek a sorozatnak első evangéliumi jelenetben: az Örömhírvétel, az Üdvösség ígéretének és megvalósulásának ikonján. Az Angyali Üdvözletet természetesen Krisztus születése követi, majd, a Bölcsek imádása, amely az egész emberiség Üdvözítőjének kijáró imádást illusztrálja.
![Kattintson a nagyításhoz](Images/NoelS.jpg)
További két ünnepi ikon, Krisztus gyermekségének két eseménye, Jézus személyének kettős: isteni és emberi természetéről tanúskodik. Ezek Jézus Templomban való bemutatása és Jézus Izrael vénei között. Krisztus megkeresztelkedése nyilvános működésének kezdetét jelzi.
![Kattintson a nagyításhoz](Images/BaptemeS.jpg)
![Kattintson a nagyításhoz](Images/CroixS.jpg)
Ezen ikonsorozat második sorának középpontjában a Kereszt van: az üdvösség legkiemelkedőbb szimbóluma. Az ikonok, melyek ezt körülveszik, az időbeli történést tárják elénk: Krisztus haladása Szenvedése felé, (Színeváltozás, Lázár feltámasztása, Bevonulás Jeruzsálembe), a Keresztrefeszítés és a Feltámadás.
Krisztus Feltámadásának a keleti ikonográfiai hagyományban kettős jellege van: az időbeli, vagy történelmi (Krisztus megjelenése a kenetet vivő asszonyoknak) illetve örök és dogmatikus jellege (Krisztus alászállása a Poklokra és az ördögön és halálon való győzelme).
![Kattintson a nagyításhoz](Images/AscensionS.jpg)
Az oltár fölé festett Mennybemenetelt Pünkösd két hagyományos ikonja követi: a Szentlélek leszállása az Apostolokra, és a Szentháromság (Ábrahám három látogatója).
![Kattintson a nagyításhoz](Images/TriniteS.jpg)
![Kattintson a nagyításhoz](Images/PentecoteS.jpg)
Az Istenszülő elszenderedése (elhunyta) ikonjának helye a kápolna kijárata mellett van, ahogy a hagyomány ezt megkívánja. Azt a pillanatot állítja elénk, amikor az apostolok története összekapcsolódik az Egyház történetével, jelezve Krisztus tanításának folytatását s az Ő örök jelenlétét azok között, akik az Ő nevében gyűlnek össze.
![Kattintson a nagyításhoz](Images/DormitionS.jpg)
Az ikonosztázion
Az ikonosztázion az az ikonokkal borított fal, mely elválasztja a szentélyt a templomhajótól. A központi, ún. Királyi Kapu két oldalán lévő ikonok közül az egyik az Evangéliumot tartó Krisztust ábrázolja, a másik pedig a Fiát bemutató Istenszülőt. A Királyi Kapura az Örömhírvétel jelenetét festették: Szűz Mária Igenje nyitja meg a mennyet számunkra. Jobboldalt a kápolna névadójának, Szent Illés prófétának ikonja kapott helyet.
![Kattintson a nagyításhoz](Images/IconostaseS.jpg)